Supreme Court dismisses appeal for lack of standing, ruling neighbors cannot claim standing from noise alone.

Kfv.II.39.341/2006/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Reményi Ügyvédi Iroda által képviselt I.r. és II.r felpereseknek Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal - mint a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Vezetője jogutóda - alperes ellen építési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. Chertes Attila ügyvéd által képviselt beavatkozó, a Fővárosi Bíróság 2006. szeptember 13-án kelt 15.K.31.731/2006/3. számú jogerős ítélete ellen az alperesi beavatkozó által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15.K.31.731/2006/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, az alperesi beavatkozónak 30.000 (harmincezer) forint elsőfokú és 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 16.500 (tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperesi beavatkozó a és a hrsz-ú ingatlanra vonatkozóan terepszint alatti 184,6 m² bruttó alapterületű gépjárműtárolóra, támfalak építésére, valamint kert rendezésére és egy darab fa kivágására építési engedély iránti kérelmet nyújtott be. A Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Építésigazgatási Irodája - a jegyző nevében eljárva - a 2005. október 19-én kelt IX-205/21/2005. és IX-685/5/2005. számú határozatában az építési engedélyt megadta, a fakivágást engedélyezte. Egyidejűleg előírta, hogy a 2005. szeptember 25-én kelt IX-205/10/2005. és IX-685/2/2005. számú határozat a kertészeti munkákra vonatkozó előírások és határidők tekintetében módosul.

A felperesek, valamint a Ügyvédi Iroda az építkezéssel érintett ingatlannal szemközti ingatlan, a szám alatti, kivett lakóház és udvar minősítésű ingatlannak társtulajdonosai. E három tulajdonostárs 2005. október 10-én kérelmet terjesztett elő az elsőfokú építésügyi hatóságnál, amelyben sérelmezték a mélygarázs építését, kérték az építési engedély iránti kérelem elutasítását.

Az elsőfokú építésügyi hatóság a 2005. október 17-én kelt IX-205/15/2005. számú határozatával a felperesek kérelmét ügyféli minőség elismerésére irányuló kérelemkén bírálta el és azt elutasította. Határozatában utalt arra, hogy építésügyi ügyekben a 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet (R.) 5.§ (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint ügyfélnek minősül a közvetlenül szomszédos - a határozattal érintett ingatlannal közös határvonalú (telekhatárú) - építési telekkel rendelkezni jogosult. Ezen túlmenően az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3.§ (4) bekezdés értelmében ügyfélnek minősül az is, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Az építéssel érintett ingatlant és a felperesi ingatlant egy 6 m széles közút, közterület választja el, ebből következően a perbeli ingatlanon végzendő építési tevékenységeknek nincs közvetlen hatása a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatára. Mivel a felperesek a R. 5.§ (2) bekezdése, és az Áe. 3.§ (4) bekezdése alapján ügyfélnek nem tekinthetők, joguk, jogos érdekük érintettsége nem állapítható meg, ezért a beavatkozó építési ügyében az ügyféli minőségük elismerésére irányuló kérelmüket el kellett utasítani.

A határozat ellen a felperesek képviseletében az ügyvédi iroda - az I.r. felperes, mint ügyvéd részéről adott aláírás mellett - nyújtott be fellebbezést. Ügyféli minőségük alátámasztására arra hivatkoztak, hogy a két ingatlan gépjárműforgalomra szolgáló kapubejárata pontosan egymással szemben van, a két telket csak egy keskeny zsákutca, a kb. 5 m széles választja el, ezért a mélygarázs-építési tevékenység közvetlen hatással van az ingatlanukra. Arra is hivatkoztak, hogy az időközben hatályba lépett, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 15.§-a alapján, mint a hatásterületen levő ingatlan tulajdonosai ügyfélnek minősülnek.

Az alperes a 2005. december 5-én kelt 08-3150/2/2005. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a perrel nem érintett körben a felpereseknek a felügyeleti intézkedésre és más eljáró hatóság kijelölésére vonatkozó kérelmét is elutasította. Határozatában rámutatott, hogy mindkét ingatlanon évek óta meglévő, jelenleg is a gépjármű közlekedéshez szolgáló kapubejárat van, egymáshoz képest csaknem szemben a közterület egyik és másik oldalán. Az ingatlan tulajdonosai, használói az ingatlanon belül tárolhatják a gépjárműveiket, amelynek száma nem korlátozott. A szemközti ingatlan résztulajdonosai nem válnak ügyféllé azáltal, hogy az ingatlanra való közlekedés változatlan fennmaradása mellett a szemközti ingatlanon a tárolás nem felszíni gépkocsibeállással, hanem terepszint alatti garázsban történik. Az ügyben nem merült fel olyan körülmény, amely a felperesekre nézve közvetlen hatást gyakorolna és így ügyféli minőségüket megalapozná. Az építési hatósági eljárásban a Ket. a Ket. 171.§ (1) bekezdése hatálybalépésről szóló rendelkezése miatt nem alkalmazható, az Áe. szabályai szerint kellett vizsgálni az ügyféli jogállást.

A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Állították, hogy ügyféli minőségük fennáll, mert a két ingatlan közötti távolság az épületeket tekintve kb. 10 m. A mélygarázs építése érdekében kivájt gödör, veszélyeztető állapotot teremt, ez az építési tevékenység jogaikat, érdekeiket érinti. A jogszerűtlen építkezés miatt az ingatlanuk értéke csökkent. Az ügyfél fogalom értelmezése kapcsán ismételten hivatkoztak a Ket. 15.§ (2) bekezdésében foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatot helybenhagyó részében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal és az elsőfokú építésügyi hatóságot új eljárásra kötelezte. Az alperes eljárási kifogása kapcsán megállapította, hogy a felperesek a fellebbezési jogukat kimerítették, mert a fellebbezést a felperesek nevében az ügyvédi iroda nyújtotta be, az ügyvédi iroda a felperesek képviseletében járt el az Áe. 18.§ (1) bekezdése alapján. A másodfokú hatóság is a felperesek képviseletében benyújtottnak tekintette a fellebbezést.

Az ügy érdemére vonatkozóan megállapította, hogy a közigazgatási határozat megalapozatlan, mert az ügyféli minőség körében az alperes nem vizsgálta, hogy a szám alatti ingatlanon a garázs építkezéssel kialakuló helyzet okoz-e bármilyen hátrányt a felperesek számára. Hiányolta a bíróság annak vizsgálatát, hogy a személygépkocsi forgalom, az abból eredő zaj- és bűzhatás elér-e olyan mértéket, amely a szomszédos ingatlan használatát korlátozhatja és ezzel a közvetlen érintettséget teremthet-e. Álláspontja szerint ennek kiderítése szélesebb körű vizsgálatot, bizonyítást igényel, ezért szükségesnek tartotta az új eljárás elrendelését és ezeknek a körülményeknek az ismételt vizsgálatával annak eldöntését, hogy a felperesek ügyféli minősége fennáll-e.

A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 130.§ (1) bekezdés c) pontját, 332/A.§ b) pontját, mert a felperesek a fellebbezési jogukat nem merítették ki, a fellebbezést csak az ügyvédi iroda írta alá, amely szintén társtulajdonosa az ingatlannak, így a fellebbezés a felpereseknek, mint magánszemélyeknek nevében nem került előterjesztésre, ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti továbbá a R. 5.§ (2) bekezdés b) pontját, az Áe. 3.§ (4) bekezdését. Az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az alperes az ügyféli minőség megállapításához nem vizsgált minden körülményt. Ezzel szemben tény, hogy az eljárás során az alperes kifejezetten vizsgálta az érintett ingatlanok elhelyezkedését, a gépjárműforgalomból adódó esetleges érintettséget. Megállapításra került, hogy a két ingatlant 6 méter szelességű közterület választja el, mindkét ingatlan tulajdonosa az ingatlanát a régóta meglevő kapubejáraton közelíti meg. Az ingatlanon belül a gépjárművek tárolása akár felszíni, akár terepszint alatti tárolóban megengedett és az ingatlanon elhelyezkedő gépjárművek száma sem korlátozható. Mindezeket a körülményeket az alperes kellő súllyal értékelte és megállapította, hogy a felperesek ingatlanának rendeltetésszerű használatára nem hat ki a szembe- szomszédos ingatlan terepszint alatti gépkocsi tároló építése. A felperesek alaptalanul hivatkoztak az eljárás során a Ket. ügyfél fogalmára, mivel ezt a jogszabályi rendelkezést - időbeli hatály hiányában - a perbeli esetben nem lehet alkalmazni.

A felperesek a felülvizsgálati tárgyaláson tett ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Az I.r. felperes úgy nyilatkozott, hogy a tulajdonostársakat valójában nem a gépjárműforgalom, hanem a beavatkozói ingatlan túlzott beépítése zavarja.

Az alperes észrevételében a beavatkozó felülvizsgálati kérelmének teljesítését kérte.

A felülvizsgálati eljárás során az alperes személyében jogszabályon alapuló jogutódlás következett be. 2007. január 1-től az alperes jogutóda a 297/2006. (XII.23.) Korm. rendelet 30.§ (3) és (4) bekezdése, 31.§ (8) és (9) bekezdése, 2. számú melléklete, valamint a 343/2006. (XII.23.) Korm. rendelet 1.§ (1) bekezdés b) pontja, 2. számú melléklete értelmében a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal. A Legfelsőbb Bíróság a jogutódlást a Pp. 328.§ (1) bekezdése alapján állapította meg.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.

A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen az alperesi beavatkozónak az eljárási jogszabálysértésre vonatkozó felülvizsgálati kérelmét vizsgálta, amelyet alaptalannak talált. Az ügyféli minőség elismerését a 2005. október 10-én előterjesztett kérelemben a felperesek és az ingatlan további társtulajdonosa a Ügyvédi Iroda kérte. Az ügyféli minőség elismerésére irányuló kérelmet az elsőfokú hatóság a felperesek nevében előterjesztettnek tekintette és az ő ügyféli minőségük elismerhetőségét vizsgálta. Az elsőfokú határozat ellen - a fellebbezés első sora értelmében - a felperesek éltek fellebbezéssel, a fellebbezés aláírására a Ügyvédi Iroda pecsétlenyomatának alkalmazásával az I.r. felperes, mint ügyvéd aláírásával került sor. A fellebbezés tartalma és az Áe. 18.§ (1) bekezdése alapján a fellebbezést a felperesek nevében és az ő képviseletükben előterjesztettnek kell tekinteni, az ügyvédi iroda a felperesek képviselőjeként járt el. A fellebbezés tartalmát az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte úgy, hogy az a felperesek nevében került előterjesztésre, így a felperesek a fellebbezési jogukat kimerítve jogszerűen nyújthatták be a keresetlevelüket. Az elsőfokú bíróság ezért nem sértette meg sem az Áe. 72.§ (2) bekezdését, sem a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 130.§ (1) bekezdés c) pontját, 332/A.§ b) pontját.

Alapos az alperesi beavatkozónak az ügyféli minőség megítélése tekintetében előterjesztett felülvizsgálati kérelme.

Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az alperes nem vizsgálta meg teljes körűen az ügyféli minőség szempontjából a garázsépítéssel felmerülő személygépkocsi forgalmat és a forgalom zaj- és bűzhatása folytán a felperesi ingatlan használatának eshetőleges korlátozottságát. Az alperes határozatából kitűnően az alperes vizsgálta, hogy a gépjármű közlekedésből adódóan merül-e fel olyan körülmény, amely a felperesek ügyféli minőségének megállapítását eredményezheti. A határozatból kitűnően egyértelműen vizsgálatra kerültek az elsőfokú bíróság által hiányolt körülmények. Az alperes megállapította, hogy a gépjármű közlekedéssel nem merül fel olyan új körülmény, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy az ingatlanra való behajtás változatlan módja a felperesi - a szemközti - ingatlan tulajdonosait érintően bármilyen közvetlen hatást eredményezne és ezért a felperesek ügyféli minősége megállapítható lenne. Mindkét ingatlan tekintetében megállapítható, hogy már évek óta meglévő, jelenleg is gépjármű közlekedésre használt kapubejáratokon keresztül közelítik meg az ingatlanokat. Mind a beavatkozó, mind a felperesek a gépjárműveiket saját ingatlanok területén belül tárolják, ez a körülmény változatlan marad azzal, hogy az alperesi beavatkozó terepszint alatti garázs építésére kapott építési engedélyt. Mindezeknek a körülményeknek alapján nem merült fel olyan közvetlen hatás, amely a felperesek ügyféli minőségét megalapozná, mert ingatlanuk használatában a jövőben korlátozó vagy arra közvetlen kihatással járó következményt eredményezne. Az építési telek jogszerű használatával felmerülő gépjármű forgalommal okozott zaj- és bűzhatás az ingatlan használatával szükségszerűen együtt járó körülmény, önmagában erre való hivatkozással az ügyféli jogállás nem teremthető meg.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette az Áe. 3.§ (4) bekezdését, amikor az ügyfélfogalom vizsgálata körében olyan körülmények ismételt megvizsgálását írta elő, amelynek az alperes eleget tett és amelynek alapján megalapozottan állapította meg a felperesek ügyféli minőségének hiányát. A Ket. 171.§ (1) bekezdése folytán a közigazgatási eljárásban, az akkor hatályos Áe. rendelkezése alapján kellett állást foglalni az ügyféli jogállásról, ezért a felpereseknek a Ket. rendelkezésére való hivatkozása téves.

A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Pp. 339.§ (1) bekezdése alapján a felperesek alaptalan keresetét elutasította.

A túlnyomórészt pervesztes felperesek a Pp. 78.§ (1) bekezdése, 82.§ (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek az alperes felülvizsgálati perköltsége és az alperesi beavatkozó jogi képviselettel felmerült elsőfokú, valamint a felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperes részéről az elsőfokú eljárásban felszámítható költség nem merült fel, ezért arról a Pp. 78.§ (2) bekezdése alapján rendelkezni nem kellett.

A pervesztés eredményeként a felperesek a Pp. 78.§ (1) bekezdése, 82.§ (1) bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték megfizetésére.

Budapest, 2007. szeptember 26.

Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Lénártné dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő